Kilógtál egy kicsit a sorból múlt pénteken. Hogyhogy te énekeltél egyedül magyar dalt?
Nagy Kristóf Bozont: Úgy éreztem, ezzel a bohókás oldalamat egy kicsit meg lehet mutatni, vagy föl lehet erősíteni. Alapvetően jobban szeretem a külföldi előadókat, de vannak magyar előadók is, akiket kedvelek. Például a United együttest nagyon csípem, és bár magamtól nem jutott volna eszembe a Magna Cum Laude, de nagyon örültem a daluknak.
Az életben mennyire vagy különc?
Nézőpont kérdése, hogy mi számít különcségnek. Én szeretem az életet pozitívan felfogni. Minden rosszban is a jót keresem, úgyhogy, ha ez különcség, akkor az vagyok. Nagyon sokan bedrámáznak, ha valami rossz történik az életükben, én viszont szeretem úgy nézni a dolgokat, hogy minden rossz, ami történik, csak egy jel arra, hogy valamit rosszul csinálsz. Ilyenkor leülök, és egy kicsit átgondolom, hogy ez most miért történt. Mondok erre egy példát.
Jó.
Megbuktam egyszer gimnáziumban. Akkor azt hittem, összedőlt a világ, nem tudtam mi lesz a terveimmel... Utólag visszagondolva viszont nem is voltak terveim. Ha akkor nincs az az egy év gondolkodási időm, akkor nem leszek "zenész tanonc" és akkor nem vagyok itt például.
A Rubik-kockázás is a gimiben kezdődött?
Igen, hol máshol... Sok volt az idő a "nemtanulás" mellett. Volt egy srác, aki nagyon kente. Megtetszett nekünk is, mi is elkezdtük tekergetni és hozott nekünk is kockát. Leírta a lépéseket, elkezdtük gyakorolgatni. Az elején még gondolkodsz rajta, most meg már nem is kell nagyon odafigyelni. Amíg mások unatkoznak és malmoznak, én Rubik-kockázok. A leggyorsabb eddig 45 másodperc volt, de ahhoz szerencse is kellett, alapvetően egy-másfél perces a sima 3x3-as kirakása.
Sportban is nagy eredményeket értél el...
7 éves koromban kezdtem el taekwondozni, amit 16 éves koromig csináltam. Ott elég szép eredményeim voltak, csak az egy kicsit fura volt, hogy amikor a barátaim hétvégén játszani mentek és jól érezték magukat, akkor én válogatott edzésen voltam. Minden hétvégére jutott verseny vagy edzés, este, lefekvésénél pedig már nem volt kakaó, mert másnap benne kellett lenni a súlyban... Szóval egy picit ki lehet égni. Végül is beleuntam, akkor váltottam iskolát, akkor lettem tróger.
Tróger?
Általános iskolában se a jó gyerekek közé tartoztam, de ott legalább jól tanultam. Gimnáziumban folyamatosan rugdostak át, minden héten kaptam valamilyen igazgatói figyelmeztetőt... Tehát rossz gyerek voltam, na.
És mára megjavultál?
Nem. /nevet/
Lázadó vagy?
Korábban minden kötöttség ellen lázadtam, ahol meg akarták mondani, hogy mit csináljak. Ez azóta is megmaradt. Most is szeretek lázadni, alapvetően ilyen típus vagyok. Jól belenyúltam a tutiba egyébként, mert a taekwondo után később elmentem jégkorongozni, ahol még több edzésem volt, viszont ezt valahogy jobban élveztem. Ez az időszak 3-4 évig tartott, s utána csak a zene maradt.
Hogy jöttél rá, hogy tudsz énekelni?
Van egy gyerekkori cimborám, aki bekerült egy bentlakásos iskolába, amit nagyon utált. Ott unalmában elkezdett gitározni. Kiderült, hogy kevés fiatalnak van ekkora tehetsége és csinált egy jó kis metál zenekart. Megkérdezte, hogy nem akarok-e menni énekesnek. Úgy voltam vele, hogy mindig az énekesek szedik össze a legtöbb csajt, meg azok a legnagyobb sztárok... Gondoltam, csak jó lesz?! Elkezdtük csinálni, s mivel a többiek is jártak tanulni valahová, én is elmentem egy énektanárhoz, ahol megismerkedtem a jazzel is. Ezután kezdett el kialakulni a tudásszomjam. Megpróbáltam a konzervatóriumot, ami nekem "kulthelynek" számított, de felvettek. Akkor erre ráálltam és csak ezzel foglalkoztam. És úgy néz ki, előbb-utóbb beérik a gyümölcse...
És ahogy gondoltad, megjöttek a csajok is?
Igen. Mi tagadás, voltak lányok...
Akkor ezek után maradsz a zenénél?
Nagyon szeretem a sportot, de most nem érzek hozzá affinitást. Az életemben nagyon kevés a fix pont, amivel hosszú távon tudok foglalkozni, vagy, ami le tud kötni. Az egyik a sport volt annak idején, semmi más nem érdekelt csak az. Hat-hét éve viszont beütött a "zene krach", úgyhogy valószínűleg ez marad.